JUBILEUM!!! EZ A 10. KÖZÖS LEVÉL!

1988.MÁRCIUS

Hát ezt is megértük... Amikor tavaly júniusban az elsõ, örömittas közös levelet megírtam, bizony nem jutott eszembe, hogy ezt ilyen méretû vállalkozássá fogom növeszteni! De most, hogy már a tizediket pötyögöm bele a gépbe, és lassan itt-tartózkodásunk évfordulója is a küszöbön van, büszkeségtõl dagadó kebellel, emelt fejjel mondhatom el: hát, ezt is megírtuk...

"JAPÁN EGY SZEGÉNY ORSZÁG" - JAPÁN VÉLEMÉNYEK JAPÁN HELYZETÉRÕL (T)

Zsuzsa megkérdezte Zoli "Honcsós" tanítónénijét, miért csak december 1-tõl fûtenek az iskolában. Õ mosolyogva így válaszolt: "mert Japán egy szegény ország". Mivel átlagon jóval felüli intelligenciájú személyrõl van szó, azt hittük, viccel. Késõbb kiderült, hogy nagyon is komolyan gondolja, mármint azt, hogy Japán nyersanyagban, élelmiszerben nagyon szegény, az importért nagyon keményen meg kell dolgozni, és ezért minden csepp olajat, minden kalóriát meg kell becsülni. Hm, szép Magyarország! A beszélgetés óta gyûjtjük a véleményeket, akit lehet, megkérdezünk a "japán csodáról", a hatalmas technikai fellendülésrõl, a hirtelen jött gazdagságról, és a mesterségesen alacsonyan tartott fogyasztási- és életszínvonalról. Persze, többnyire a környezetünk faggatható, de vegyük figyelembe, hogy itt a társadalom sokkal egységesebb, véleményben is, életformában is, mint Európában. Az eredmény: meglepõ variációgazdagság a jövõ bizonytalan megítélésében. Most pedig beszéljenek az "interjúalanyok":

Ohtaki szenszei, 54 éves, a fõnököm: "Én azt mondom, Tamás, ha csak 1 jened is marad, azonnal váltsd át márkára, vagy svájci frankra, mert a jen nem lesz sokáig ilyen erõs. Persze ne dollárra, az rosszabb!"

Tanaka szenszei, 65 éves: "Amikor gyerek voltam, csodáltam a császárt, õ volt az isten. Meg is haltam volna érte, ha kell. Aztán rájöttem, hogy becsaptak mindenkit, a császár egy senki. Ma már csak átnézek rajta, egy tehetetlen öregember. De a japánok nagyon sokat szenvedtek miatta, és azóta is. Belekeveredtünk egy ostoba háborúba, ma pedig mi vagyunk az ütközõpont egy nagyon kényes világhelyzetben."

Okada szenszei, 50 éves: "Mi már megszoktuk a kemény munkát, és spórolunk is. A fiatalok nem nagyon értik ezt. De biztos vagyok benne, hogy hamarosan hatalmas földrengés lesz, amikor rengeteg ember elveszti majd a vagyonát, és sokan még az életüket is, és akkor a fiatalok kezében lesz Japán sorsa, és mindent elõlrõl kell majd kezdeni, mint már annyiszor."

Simidzu szenszei, 45 éves, társprofesszor: "Én szerencsés vagyok, mert akkor születtem, amikor Japánnak jó lett a sorsa, és együtt nõttem fel Japán gazdagodásával. És persze ennek nagyon örülök. De ez az egész csak egy emberöltõ, és ez semmi a történelemben. Valószínûleg csak véletlen, nem tart soká, és soha meg nem ismétlõdik. "

Okazaki szan, 35 éves, dzsosu: "Mit termel Japán? Mibõl lett gazdag? Csupa olyan dologból, ami fölösleges, nem igazán létszükséglet, és divatkérdés, mint pl. a szórakoztató elektronika. És mit veszünk érte? Mindent, ami létszükséglet: élelmiszert, energiát, nyersanyagot. Emiatt teljesen ki vagyunk szolgáltatva a világnak. Mi lesz, ha többet már nem veszik meg az árunkat?"

Kunisige szan, 35 éves, filmrendezõ: "A konfucianizmus mélyen gyökerezik bennünk, minden egyes japánban. Ennek van jó oldala is, pl. az idegenek iránt tanúsított figyelem és udvariasság, az önfeláldozó és kemény munka. stb. De ez a nagy egyformaság, ez mindenkit kiszolgáltatottá tesz. Sokkal jobban különböznünk kellene egymástól."

Száeki szenszei, Zoli tanítónénije, aki hölgy lévén, kortalan: "Gyerekek, Japán nem volt mindig ilyen gazdag. Persze, most sokan irigyelnek is bennünket a világon, de azok elfelejtik, hogy nem is olyan régen, nagyon szegények voltunk, és nagyon sokat kellett dolgoznunk a gazdagságért, és kell most is, minden nap."

Szató szan, 3 gyerekes anya: " Igen, a japánok nagyon sokat spórolnak. De kell is, mert a lakás nagyon kicsi és drága. És ha egyszer az ember megöregszik, és szeretne bekerülni egy öregek otthonába, rettenetesen sok pénzt kell azért fizetni. És milyen szörnyû, ha egy élet takarékoskodása után az ember kifizeti a sok pénzt, bevonul az otthonba, és utána másnap meghal!"

Ohtaki szenszei, még egyszer: "Gambatte kudaszai, Nyihonno tame ni! (Fel a fejjel, Japán érdekében!) "

A TECHNIKA HIREI (T)

KIS TÖRTÉNETEK A JAPÁN ÉLETBÕL ELLESVE (T)

cimoldalra tartalomra szomagyarázatra vissza tovabb szerzore